Zsebóra beépítések – határeset a kreativitás és pusztítás között
A zsebóra beépítésekről szóló hatodik adásunkban egy igazán megosztó témát jártunk körül. Van, aki imádja, más a legnagyobb órás bűnnek tartja. Valaki szerint új életet ad egy régi szerkezetnek, más szerint a történelem meggyalázása. Vendégünk Dr. Németi R. Máté, a Convertic Watch megálmodója, aki pár év alatt maga is a zsebóra beépítések rajongójává vált – de sokkal árnyaltabban gondolkodik róla, mint a legtöbben.
Fontos megjegyezni, hogy ez a beszélgetés nem szponzorált tartalom, egyszerűen azért készült, mert szerettük volna nyíltan megbeszélni a zsebóra beépítésekkel kapcsolatos dilemmáinkat.
Hol a határ az értékmentés és a trendhullám között?
Máté nem egyedül dolgozik, egyfajta kreatív műhelyet hozott létre, ahol több órásmesterrel együtt keresik azokat a zsebóra szerkezeteket, amelyek már nem hordhatóak eredeti formájukban, de egy jó beépítéssel új életet kaphatnak. A cél sosem az, hogy egész, ép órákat szedjenek szét. Sokkal inkább az, hogy a már hiányos, tok nélküli szerkezetekből újra viselhető darabok szülessenek.
És itt húzódik meg az a határ, ami számomra is fontos. Nem magával a beépítéssel van problémám, hanem azzal, amikor ez ipari logika mentén, kizárólag piaci igény kiszolgálására történik. Azt nem tudum elfogadni, amikor nem értéket mentünk, hanem értéket bontunk. Nem sorozatgyártás történik a szó klasszikus értelmében, de sokszor érezni lehet a háttérben a „minél több eladható karóra” szándékát, ez pedig könnyen a zsebórák eltünéséhez vezethet.
Az amerikai zsebórák varázsa
Máté egyik nagy kedvence az amerikai zsebórák világa. A Waltham, Elgin vagy Hamilton gyárak műhelyeiből kikerült szerkezetek nemcsak technikai bravúrok, de a XX. század elejének ipari esztétikáját is képviselik. Ezek az órák eredetileg is tömeggyártásra készültek, így beépítésük (különösen ha sérült vagy félárván maradt darabokról van szó) nemcsak hogy nem bűn, de egyfajta értékmentés is lehet.
Technikai kihívások
A beszélgetés során szó esett a beépítések egyedi megoldásairól is. Az egyik visszatérő kihívás például a korona helyzete: a zsebórák jellemzően 12 óránál található koronája karóraként hordva kényelmetlen vagy furcsa lehet. Máté szerint ez nem feltétlenül hiba, hanem karakter. Az áthelyezés technikailag lehetséges, de nem mindig szükséges és ebben is megmutatkozik, hogy egy beépítés hogyan viszonyul az eredeti darabhoz.
Szóba kerültek a zsebóra számlapok is, melyek esztétikája, arányai, feliratai mind eltérnek a modern karórák világától. Bár nem tértünk ki a gravírozott vagy skeletonizált megoldásokra, az egyértelmű, hogy a zsebórák számlapvilága önmagában is érték – és egy jó beépítés ezt nem elrejti, hanem kiemeli.
Hazai mesterek
Szóba kerültek azok a hazai órásmesterek is, akik zsebóra beépítésekkel foglalkoznak. Nem nagy nevekkel, hanem precíz munkával dolgoznak és bár nem ők vannak reflektorfényben, nélkülük nem lenne minőségi hazai beépítési kultúra. Az ilyen együttműködések mutatják meg, hogy lehet ezt a műfajt úgy is csinálni, hogy ne legyen belőle értékvesztés.
Egyensúly és tisztelet
Összességében a beépítés nem ördögtől való. Lehet értékmentés, ha megmarad benne a múlt iránti tisztelet. Azonban ha divattá válik, és csak az eladhatóság hajtja, könnyen átcsúszik a pusztításba. Én nem azt ellenzem, ha valaki egy tok nélküli szerkezetet karórává alakít, hanem azt, ha ép zsebórákat darabolunk szét, pusztán azért, mert „most ez megy”.
Azt fontos hagsúlyoznom, hogy nem az új órák ellen vagyok , hanem a régiekért. Bár az is kérdés , hogy ezt „új órának ” kell-e tekinteni.
Órák az adásból
Amiről még szó volt:
„Nagypapa” órák:
