Március 9-ét sokan a brit óragyártás megújulásának fordulópontjaként jegyzik majd az Egyesült Királyság óra történetében. Azt hihettük, hogy a “Great Britain” feliratú órák kizárólag a Sekondák jelentik a reptereken, ám szerencsére mára más a helyzet. Ahhoz, hogy megértsük, hogy a svájcinál is szebb napokat látott brit óragyártás, egy több száz év hagyományaival rendelkező iparág hogyan jutott ebbe a helyzetbe és mit nevezünk brit órának, ahhoz egy kicsit vissza kell utaznunk a múltba.
A második világháború idején a brit óragyártók a háborús erőfeszítések elősegítése érdekében ideiglenesen feladták az óragyártást a repülőgép-, és egyéb műszerek javára. A fegyveres erők ezért kénytelenek voltak Svájcra támaszkodni az óráik tekintetében. Köztük volt az a 12 céget tartalmazó lista is – ma Piszkos tizenkettő néven ismert (the Dirty Dozen) – amelyeket a szövetségesek használtak.
Fotó: Dirty Dozen Field Watches-Montredo
A háború után az Egyesült Királyságban újraindult az óragyártás, nevezetesen a Smiths márka vezetésével. A kvarcórák megjelenése az 1970-es években azonban azt jelentette, hogy a mechanikus órák iránti kereslet zuhant. Hamarosan az Egyesült Királyság összes főbb gyáregységét bezárták, vagy mint a JW Benson-é leégtek. Még próbálkoztak Svájcból, Hong-Kong-ból vagy éppen a Szovjetunióból vásárolt órák saját névre való átlogózásával és esetenként dupla berendelésével, de ezek a próbálkozások is elhaltak, ezt a számomra furcsa üzleti modellt csak a Sekonda élte túl.
Az Egyesült Királyságban jelenleg nincs jelentős óraipar. Jelenleg a luxusóraipar apróbb szeletét, 6,3%-át fedi le a brit vásárlóerő, ezzel szemben a hazai óramárkák globális eladásai jelenleg nem érik el a teljes órapiac 0,3%-át, és ez a piaci részesedés szinte nem, vagy alig növekszik.
A svájcinál egyszerűbb szabályozás mellett a „Made in Britain” védjegyet gyakran marketing eszközként használják, nem pedig az óra eredetének valós meghatározására. Az óragyártásban, az alacsony piaci részesedése ellenére, Nagy-Britanniát még mindig előkelő helyen jegyzik az óraiparban. A londoni George Daniels vitathatatlanul a 20. század egyik. legnagyobb órakészítője volt – lásd a Co-Axial gátszerkez -, és tanítványát, a Boltonból származó Roger W Smith-t sokan a világ egyik legjobb órakészítőjeként tartják számon. Ezt az is jelzi, hogy a Man-szigeti székhelyű óragyártó évente mindössze 18, kézműves darabot gyárt, 2021-ben kénytelen volt lezárni az 5 évre duzzadó várólistáját.
Ezen a ponton jutunk el oda, hogy a 2020-ban a két leghíresebb brit óragyártó, azaz Roger W Smith és Mike France (Christopher Ward) szervezésével megalapították a Brit Óragyártók Szövetségét (Formation of Alliance of British Watch and Clock Makers), deklaráltan azzal a céllal, hogy népszerűsítse a brit óragyártást világszerte, ösztönözze a brit ellátási láncot, munkahelyeket és technológiát, erőteljes hangot biztosítson az ágazatnak, és támogassa a brit származást.
Ez vásár, amely a Brit Óragyártók Szövetsége által szervezett első élő esemény a szervezet 2020-as indulása óta, a világ minden tájáról vonzza a gyűjtőket. A koncepciót a Record Store Day ihlette. Az esemény mögött az egyik fő ötlet az, hogy a kiállítók készítenek egy különleges kiadású órát, amely csak aznap vásárolható meg és ezáltal remélik, hogy a brit óragyártók napja az óra szektor éves rendezvényévé válik.
Itt megtalálhatod az egyedi órák listáját: https://oracleoftime.com/british-watchmakers-day-special-edition-watches/
A kiállítás meglepetésekkel szolgált, és bár kisebb késéssel érkeztem, hosszú sorokban kellett várakozni. Bent a szokásos zsizsegő hangulat fogadott. Rögtön megmutatkozott, hogy melyik az a 3 márka, ami érdeklődés tekintetében kimagaslik a tömegből.
A várakozó sorok hosszából megállapított szubjektív sorrend a következő:
Christopher Ward
Studio Underd0g
Roger W Smith
Bár a 3. helyezést elérő Roger W Smith inkább tartozik a “kíváncsi szemek” kategóriába a maga £200.000-£300.000 árával, mint az első kettő az “elérhetőbb órák” £800-£5.000 szegmensébe. Ha már az árak szóba jöttek, különleges hangulatot adott a kiállításnak, hogy a konszolidált, kifinomult értékesítés és a zártkörű licitálások mellett, pár microbrand megmutatta igazi brit értékesítési “stílus” lényegét. Egy-két standnál a Blöff c. filmből ismert arcokra hajazó figurák értékesítették a portékát, akikre a kabátodat nem bíznád rá, főleg nem, hogy pár száz, vagy akár ezer fontot költs náluk.
Nem tudom miért, de mégis működik. Ezt a hangulatot London bizonyos részein, például Camden Town apró kis boltjaiban is tapasztalhatod. Egy biztos, a hazai letisztult, konszolidált “órás bolthoz” szokott vásárlóknak ez ijesztő lehet. Aki nem ismeri ezt az érzést annak ajánlom Adam Sandler – Csiszolatlan gyémánt című filmjét, vagy egy igazi londoni órás insta oldala követését: : https://www.instagram.com/p/C1PgJntolPm/
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Összegezve a nap élményét, ha egy mondatba kellene összefoglalni, az az lenne, hogy alig várom a következőt. Egyetlen egy dolog okozott számomra egy kis zavart, hogy a brit óragyártók kiállításán-vásárán voltam, mégis az óráknak közel fele “Swiss Made” felirattal voltak ellátva, beleértve az egyik alapító Christopher Ward termékeit is.
Nekem a személyes kedvencem a Vertex, a régi katonai órákat idéző M100A szériája. Én imádom a 30-33 milliméteres órákat (ezt sokan nem értik), a gyűjteményem egyik ékköve is egy 33 milliméteres Nivada Aquamatic 360. Egy kis gondom van csak a Vertex-szel, hogy a mai divatot követői a 40-es tokméretével a szememnek egy kicsit nagy, de már érezhető, hogy lassan-lassan egyes gyártól már kezdenek visszatérni a kisebb, 35-37 milliméteres tokokhoz.
Azt nem tudom, hogy mikor jön el a pillanat, hogy a brit óragyártók elhiggyék, hogy eladható egy karóra “Made in Great Britain” felirattal, a kiállítás mégis remekül bemutatta a szigetországi óragyártás sokszínűségét és erejét.
A kiállításon szereplő óragyártók: https://www.watchpro.com/whos-who-at-the-inaugural-british-watchmakers-day/
ui:
Levezetőként elsétáltunk egy kis Swatch üzletbe a Carnaby Street-re és a teljes Moon Swatch kollekció megtalálható volt, így már mindenki nyugodtan aludhat.
A helyesírásom rossz, tudom. Ezt kár megírni, 40 éve hallgatom. Ha eltűnnek a hibák akkor feltörték a profilom.
