A használt luxusóra olyan, mint a kézműves hamburger, szép, drága, és sosem tudhatod, mi van benne. Ligetfalvi Viktorral, a Kronometer.hu alapítójával beszélgettünk arról, miért nincs kultúrája itthon az online órás vásárlásnak, hogyan születnek az „összelapátolt” ketyegők, és vajon kihal-e az órás szakma, mire tényleg megtanulnánk megbecsülni. Spoiler: még mindig jobb hallgatni, mint megint rosszul vásárolni.
A használt órák piaca itthon az elmúlt években nőtt, csak nem feltétlenül felfelé. Sokan keresik, sokan árulják – csak hát a bizalom nem csatolt tartozék. Ligetfalvi Viktor, a Kronometer.hu és a Pesti Órások mögött álló ember, ebbe a világba enged betekintést – ahol a biztonságos vásárlás még mindig inkább vágyálom, mint alapértelmezés.
A magyar órapiac: bizalom helyett barkácsolás
A hazai vásárló még mindig személyesen akar órát venni. Ez nem baj – csak kicsit olyan, mint mikor a nagypapa ragaszkodik ahhoz, hogy postán jöjjön a csekk. Ez a hozzáállás nem a technológiáról szól, hanem a bizalmatlanságról. Aki már pórul járt, az legközelebb nem az eladót hibáztatja, hanem a platformot – ahelyett, hogy tanulna belőle. Eközben szaporodnak az úgynevezett „összelapátolt órák”. Olyan darabok, amelyek egy tokból, egy másik modell számlapjából, és egy harmadik korona gyűrűjéből állnak – aztán mindez rá van sütve, mint „ritka egyedi kiadás”. A laikus nem veszi észre, a gyűjtő viszont a fejét fogja.
Chrono24 és a digitális bizalom paradoxona
Felmerült a podcastban a Chrono24, az egyik legismertebb nemzetközi piactér. Fontos tisztázni, Viktor nem dolgozik nekik, de elismeri, hogy ma ez az egyik legbiztonságosabb módja annak, hogy az ember komolyabb órához jusson. A gond csak az, hogy ez a biztonság nem olcsó. Itt a jutalék nem három szívmelengető szmájli, hanem 6-7% az eladásból. Ez sokaknak már fáj, pláne egy amúgy is borsos óránál. Csakhogy, ha az alternatíva az, hogy egy parkolóban vehetsz át egy összelegózott kamudarabot, akkor hirtelen már nem is tűnik olyan drágának az a jutalék.
Tartalomgyártás vagy unalomgyártás?
A Kronometer.hu nem azért működik, mert a legjobb minőségű PR-cikkeket írja, hanem mert nem akar eladni. Viktor nem finomkodik, ha hamis órát lát, és nem sunnyog, ha egy ismert márka hibázik. A cél, átláthatóság, és egy kis józan ész a szektorban. Mindezt magyarul, érthetően, néha pimaszul. Ez ma nagy szó.
Oktatás? Van. Csak nem elég.
És persze felmerül a szokásos kérdés: ki fogja ezeket az órákat szervizelni tíz év múlva? Mert a válasz jelenleg leginkább egy sóhaj. A szakma öregszik, utánpótlás alig van. A szakiskolák nem feltétlenül tudják követni a modern órás kihívásokat, és hát az AI még nem tanult meg olajozni – nem is fog, mert ez nem csak gépmunka, hanem érzék is kell hozzá. Meg türelem. Meg kézügyesség. Amit nem lehet letölteni.
A podcast, amitől vagy okosabb leszel, vagy legalább paranoiás
Persze a beszélgetés nem csak technikai elemzés. Van benne személyes élmény, sztori, egy kis kritika, meg egy rakás óra. Nem kell hozzá órabolondnak lenni, elég, ha érdekel, mitől érték egy tárgy , vagy hogy hogyan veszíti el az értékét, ha rossz kezekbe kerül.
Viktor órája
A G5600BG-1 a Casio G-Shock 40 éves évfordulós kiadása, ami stílusosan tiszteleg az eredeti 1983-as dizájn előtt. Letisztult, négyzetes forma, – egyszerre retró és modern. A tok és a szíj biomassza műanyagból készült, ami egyrészt környezetbarátabb, másrészt jól illik a "túlél minden helyzetet" filozófiához.
Kristof órája
A Rolex kontra Smiths sztoriról itt olvashattok >>>>
A podcastban emlitett Nivada:
A Nivada Chron King és a Chronomaster új szériája megkapta a cserélhető lünettát – végre egy óra, ami tudja, hogy ma senki sem akar mindig ugyanaz lenni. Ha épp sportos napod van, felpattintod a menőbb lünettát, ha meg tárgyaláskapható manuális és mecaquvarc szerkezettel, 100 m-ig vízálló– tehát nem csak szép, dehasználható is. A lünetta-csere meg olyan egyszerű, hogy még egy politikus is meg tudná csinálni. Ha az élet többféle arcot követel tőled, legalább az órád tartson veled lépést.
